Aktualitások

Az utalványok áfakezelése 2019-től: jogértelmezési kérdések

Az utalványokkal kapcsolatos forgalmi adózási szabályok 2019-től teljes egészében átalakulnak. A változásokat bemutató cikksorozat első részében az utalványok fogalmának változásáról írtunk, a második cikkben a teljesítés idejével kapcsolatos szabályokat, a harmadik írásban pedig az adóalap kérdéseit elemeztük. Jelen cikkben az utalványokkal kapcsolatos szabályok hatályba lépésével, illetve a szabályok változásával kapcsolatos jogértelmezési kérdésekkel foglalkozunk.

Röviden összefoglalva a változásokat: 2019-től megkülönböztetjük az egycélú és többcélú utalvány fogalmát. Az egycélú utalvány kibocsátásakor ismert az utalvány tárgyát képező ügylet teljesítési helye, illetve az adott ügyletek adókulcsa. Az egycélú utalvány értékesítését úgy kell kezelni, mintha az utalvány tárgyát képező ügylet teljesült volna. A többcélú utalvány esetében pedig csakis a beváltáskor merül fel adóköteles tényállás.



Az első kérdés, hogy mikortól kell alkalmazni az új szabályokat? A törvény rendelkezései szerint (318. §) az utalványokra vonatkozó új szabályokat a 2018. december 31-én kibocsátott utalványokra kell alkalmazni.

A törvény indokolása szerint a kibocsátás ez esetben az utalvány első értékesítését jelenti, így ha az utalványt 2018-ban értékesítették, még az új szabályokat nem szükséges figyelembe venni.

A – viszonylag egyszerű – hatályba léptető rendelkezések azonban több kérdést is megoldatlanul hagynak: az első kérdés, hogy honnan lehet tudni, mi volt a kibocsátás napja? Az utalványok nem feltétlenül tartalmazzák a kibocsátás napját (inkább a lejárati dátum kerül elsősorban feltüntetésre az utalványon), különösen igaz ez az elektronikus utalványokra, ahol lehetőség sincs arra, hogy a kibocsátás napját megjelöljék.

Azért is nagyon fontos a kibocsátás napjának meghatározása, mert a 2018-ban kibocsátott utalványok vonatkozásában még akkor is a “régi” szabályokat kell alkalmazni. Például, ha 2019-ben egy könyvesboltban megvásárolt könyvért egyrészről egy 2018-as utalvánnyal, illetve egy 2019-es utalvánnyal fizet a vevő (különösen, ha emellett még készpénzt is fizet), akkor a kasszának képesnek kell lennie az ügylet helyes bizonylatolására.

Érdekes kérdés az is, hogy mit kell tekinteni egy feltöltőkártyánál kibocsátás időpontjának? Nyilván nem lehetett az a jogalkotó célja, hogy a plasztikkártya kibocsátása vagy az elektronikus “account” létrehozása legyen a döntő, mivel ez azt jelentené, hogy ezen kártyák esetében az idők végezetéig lehetséges lenne a régi szabályokat alkalmazni.

A feltöltőkártyáknál nyilvánvalóan úgy kell értelmezni az átmeneti rendelkezéseket, hogy akkor és azokra a pontokra kell alkalmazni az új szabályokat, amelyeket a módosítás hatályba lépését követően vásároltak meg. Ez viszont további technikai jellegű kérdéseket is felvet: egy feltöltőkártyával történő fizetés esetén hogyan határozzák meg, hogy éppen milyen összeggel (azaz régi szabályok szerinti pénzhelyettesítő eszközzel, vagy az új szabályok szerinti egycélú utalványnak minősülő eszközzel) történik a fizetés.

Érdemes a feltöltőkártya felhasználására vonatkozóan részletszabályokat kialakítani, akár például úgy, hogy az egycélú utalványnak minősülő feltöltőkártyákra már nem lehet új összeget tölteni, vagy valamilyen (például FIFO) módszer alapján meghatározni, hogy hogyan történhet az egyes összegek felhasználása egy adott fizetési művelet során.

Amennyiben régi utalványnak minősülő összeggel és az új szabályok szerinti egycélú utalványnak is minősülő összeggel történik a fizetés, úgy nagyon érdekes helyzet áll majd elő. Egy adott termék értékesítése esetén a termék egy részét értékesíti az adóalany a régi utalvány ellenében, ugyanakkor a másik részét már az egycélú utalvány kibocsátásával értékesítette, azaz az már nem minősül termékértékesítésnek, kivéve, ha az utalvány kibocsátója más volt.

Amennyiben az utalvány kibocsátója más volt, mint a beváltó, akkor a jogszabály szerint “a beváltó – olyan érték fejében, amelyen az utalványt ellenértékként vagy részellenértékként elfogadja – az utalvány tárgyát képező termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást teljesít az utalványt kibocsátónak.” Ez tehát azt fogja jelenteni, hogy az utalvány beváltója a terméket részben a vevőnek, részben pedig az utalvány kibocsátójának értékesíti. Ezzel az adójogi értelemben vett termékértékesítés – szolgáltatásnyújtás már olyannyira elválik mind a magánjog (mind pedig a józan ész) által diktált megítéléstől, hogy annak ügyviteli kezelése már-már lehetetlen feladatnak tűnik.

Hasonló problémával állunk szemben, ha egy egycélú utalvány tárgyát képező termék vagy szolgáltatás adókulcsa megváltozik: ebben az esetben is az történik, hogy az eladott termék (fontos, hogy itt ne is a termékértékesítés fogalmát használjuk) egy része már értékesítésre került a termékre beváltható utalvány kibocsátása során. A termék másik része pedig akkor kerül értékesítésre, amikor a vevő az utalvány feletti összeget (akár régi utalvánnyal, akár készpénzzel) kifizeti. Ha a termék adókulcsa közben változik, akkor egy adott terméket több adókulccsal értékesített az utalványt beváltó (terméket értékesítő – pontosabban a terméket eladó) adóalany.

A jogszabály nem rendelkezik arról sem, hogy hogyan kellene kezelni azt az egycélú utalványt, amelynek tárgya speciális esetben (például adóalanyok közötti ügylet esetében) fordított adózás alá esik. Például egy adott egycélú utalvány kibocsátásakor a kibocsátó egyrészt megfizeti az áfa összegét, ha magánszemély vásárolta meg az utalványt (az ellenérték tartalmazza az adó összegét is), ugyanakkor ha adóalany vásárolja meg az utalványt, akkor nem kell adót fizetnie?

A válasz az, hogy nem: hiszen az utalvány értékesítésével az utalvány tárgyát képező ügylet teljesült.

A következő kérdés az, hogy az utalványt megvásároló adóalany hogyan kezeli az utalvány megvásárlását, hogyan (milyen adóalapra) vallja be a fordított adózás alá tartozó ügylet áfáját? Úgy tűnik tehát, hogy az utalvány kibocsátójánál ugyanolyan egycélú utalványok teljesen más megítélés alá esnek, és teljesen más értéket képviselnek, ha azt magánszemély, vagy ha azt egy adóalany vásárolja meg.

Az is érdekes kérdés, hogy az egycélú utalvány (mivel terméknek vagy szolgáltatásnak tekintendő) állhat-e fő- és mellékszolgáltatás viszonyában más ügylettel? Ez a kérdés sem pusztán elméleti, gyakran előfordulhat, hogy például egy autóbérleti szolgáltatáshoz kapcsolódóan egycélú utalványnak minősülő üzemanyagkártyát is értékesítenek. Ebben az esetben osztja a főügylet adójogi megítélését az utalvány? Hogyan kell kezelni az utalványt, ha az eredeti ügylet adókulcsa más (például konferenciaszervezéshez kapcsolódó étkezőhelyi vendéglátás utalványa)?



Itt is arra a következtetésre juthatunk, hogy az utalvány adójogi megítélése akár az utalvány értékesítésének folyamatában is változhat, attól függően, hogy milyen adóalany, kinek és mihez kapcsolódóan értékesíti az adott egycélú utalványt.

Ahogy a fenti kérdésekből láthattuk, a jogértelmezési kérdéseket az egycélú utalványok eddigi gyakorlattól gyökeresen eltérő kezelése okozza. Ez a gyakorlatban valószínűleg fel fogja vetni azt az igényt, hogy az eddig egyértelműen egycélú utalványok minősülhessenek többcélú utalványnak. Nemcsak amiatt, mert a többcélú utalványokra vonatkozó adófizetési kötelezettség a beváltásig eltolható, hanem amiatt is, mert az új jogintézmény rengeteg jogértelmezési kérdést vet fel (valószínűleg nemcsak a fenti problémák, hanem ezeknél jóval több kérdés fog felmerülni a gyakorlatban). Ezáltal valószínűsíthetjük, hogy az adóalanyok számos esetben megpróbálják az egycélú utalványokat is “többcélúsítani”: például a könyváruházban a könyvutalványt már nemcsak könyvre, hanem a könyvesbolt mellett lévő kávézóban is be lehet váltani, vagy a ruhaboltok hirtelen elkezdenek forgalmazni könyveket is, amelyre szintén be lehet majd váltani a ruhabolti utalványt, esetleg a nemzetközi üzletláncok a határon átnyúló utalványok kibocsátásával fognak próbálkozni.

Az utalványokkal kapcsolatos szabályozás várhatóan magával fogja hozni a többszereplős pontgyűjtő kártyás konstrukciók átdolgozását is, mivel azok vonatkozásában eddig nem volt egyértelmű, hogy az utalványokkal kapcsolatos új szabályokat kell-e alkalmazni, vagy azok csak adóalap-kedvezményként funkcionálnak.

Számos olyan jogértelmezési kérdés merül tehát fel, amelynek tisztázását mindenképpen érdemes elkezdeni, mert az előttünk lévő három hónap valószínűleg kevés arra, hogy egységes jogértelmezési gyakorlat születhessen.

Forrás: adozona.hu/