Aktualitások

Üzleti utazásnak álcázott nyaralás!

A nyár a pihenés,feltöltődés időszaka,de a munka ekkor sem áll meg. A munkavégzéssel összefüggő utazás adózási szempontból különös jelentőséggel bír,ugyanis üzleti utazás költségeit abban az esetben lehet adó megfizetése nélkül elszámolni,ha az utazás nem a magánszemély személyes vagy családi szükségleteinek kielégítését szolgálja.

A személyi jövedelemadóról (szja) szóló törvény szerint üzleti utazásnak az a kifizető tevékenységével összefüggő utazás tekinthető, amelynél a vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási idő, a tényleges szakmai és szabadidőprogram aránya stb.) valós tartalma alapján megállapítható, hogy az utazás nem látszólagos.

A fogalomból is következik, hogy a számlákon kívül nagy jelentőséggel bír a dokumentumok, feljegyzések, levelezések, árajánlatok stb. megőrzése. A cég által finanszírozott utazásoknál a kiküldetés során összegyűjtött bizonylatok könyvelésekor döntést kell hozni mely kiadások adómentesek, és melyek után kell adót fizetni, és az sem mindegy, hogy kinek. Ez azt jelenti, hogy a kifizetőnek a kiküldetés elejétől a végéig vizsgálnia kell, hogy a leadott bizonylatok, számlák, a kiküldetés célja, a kiküldetésen felmerülő programok, (üzleti tárgyalás, konferencia, reprezentációs vendéglátás stb.) milyen mértékben valósítja meg a munkavégzést a kifizető tevékenysége érdekében, és milyen arányban tartalmaz szórakoztatást célzó programokat.

Az adókötelezettséget egy képzeletbeli esetből kiindulva vizsgáljuk meg. A munkáltató nyelvtanulás céljából elküldi a dolgozót egy londoni nyelviskolába, mert a munkájához szükséges a nyelvtudás. Az oktatás időtartama három hét, de a munkáltató hozzájárul, hogy azt követően még egy hosszú hétvégét a munkavállaló Angliában tartózkodjon. Az utazás utolsó hetében csatlakozik a munkavállalóhoz a barátja, amiről a munkáltatónak nincs tudomása.

Dokumentumok: szállodafoglalás, szállásról számla, repülőjegy vásárlása, nyelvoktató céggel folytatott levelezés, az oktatásról kiállított számla, a dolgozó levelezése a főnökével, melyben engedélyezi a hazafelé útra szóló repülőjegy a nyelviskolai program vége után három nappal későbbi időpontra történő megvételét, a repülőjegyárak összehasonlítását, melyből látszik, hogy olcsóbb a jegy, ha kedden utazik vissza. Ezen felül a cég megengedi elszámolni az étkezés díját számla alapján, a londoni közlekedési költségeket, és a múzeumi belépők árát.

Adókötelezettség vizsgálata:

‒ Repülőjegy költsége: a munkavállaló külföldi kiküldetés keretében végez munkát külföldön azáltal, hogy a munkáltató által elrendelt nyelvoktatáson vesz részt. A kiküldetés ez esetben megfelel az üzleti utazás kategóriájának, ugyanis az utazás alapvető célja a nyelvtanulás. Mivel a hétvégi szabadidőprogram miatti hosszabbítás nem befolyásolja az utazás költségét, hiszen az akkor is felmerült volna, ha a dolgozó a program végén azonnal hazautazik, ezért a repülőjegy költsége az szja-törvény alkalmazásában nem minősül adóköteles bevételnek .

‒ Szállás: a szállás adókötelezettségének megítélése a szakmai út idejére azonos az utazásnál leírtakkal, azaz nem eredményez adófizetést sem a munkavállalónál, sem a munkáltatónál. A plusz napokra jutó szállásdíj adókezelése attól függ, hogy azt a dolgozó saját maga finanszírozza, vagy azt is a munkáltató fizeti. Ugyanis, ha a munkáltató állja teljes egészében a szállásköltséget, akkor a magáncélra jutó rész fő szabály szerint munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül.

Figyelemmel azonban arra, hogy az szja-törvény 70. paragrafus (1) bekezdésének a) pontja alapján az üzleti utazáshoz kapcsolódó „más szolgáltatások” egyes meghatározott juttatásnak minősülnek, a speciális szabály felülírja az általánost, melynek következtében a munkáltató nevére szóló számla alapján kifizetett szállásdíj értékének 1,18-szorosa után 15 százalék szja-t és 17,5 százalék szochót köteles fizetni (a szocho mértéke idén július 1-jétől 17,5 százalék, azt megelőző időpontokban történt utazás esetén 19,5 százalék volt érvényes).

Ez a szabály akkor alkalmazható, ha a munkavállaló nem a teljesítmény elismeréseképpen kapja ezt a lehetőséget, mert ha igen, akkor az egyes meghatározott juttatásokra vonatkozó szabály nem alkalmazható, hanem munkaviszonyból származó jövedelemről van szó. A szállás adókötelezettségének megítélését nem befolyásolja a barát kint tartózkodása, abban az esetben, ha az nem jelent extra kiadást a társaságnak. Nem kizárt, hogy van olyan munkáltató is, aki a barát szállásköltségét is megtéríti. Ebben az esetben a „kísérő” egyéb összevonás alá eső jövedelemben részesül, de az sem kifogásolható, ha erre a juttatásra úgy tekint a munkáltató, mint a munkavállaló üzleti utazásával kapcsolatos extra juttatásra, mely – az előbb hivatkozott rendelkezés alapján – egyes meghatározott juttatásként is értelmezhető.

‒ Oktatás ellenértéke: az iskolarendszeren kívül biztosított képzés ellenértéke nem eredményez adófizetést, ha annak igénybevétele a munkavégzés, a tevékenység ellátásának hatókörében, a tevékenység ellátásának feltételeként történik. Még abban az esetben sem kell adót fizetni, ha a dolog, a szolgáltatás személyes szükséglet kielégítésére is alkalmas, és a tevékenység hatókörében történő hasznosítás, használat mellett nem zárható ki a magáncélú igénybevétel. Ez alól kivételt jelent, ha e törvény a hasznosítást, használatot, igénybevételt vagy annak lehetőségét adóztatható körülményként határozza meg. Tekintettel arra, hogy ez utóbbi nem áll fenn, a londoni nyelviskola által kiállított számla – feltéve, hogy az a munkáltató nevére szól – nem minősül bevételnek.

Itt érdemes megemlíteni – de valamennyi külföldön kiállított bizonylatra vonatkozik –, hogy a külföldi szolgáltatást nyújtóra nem vonatkozik a magyar előírásoknak megfelelő számla, de fontos, hogy kiderüljön a bizonylatból a költség összegének megállapításához szükséges valamennyi adat, így például a kiadás összege és pénzneme is.

‒ Étkezésre fordított kiadás: az üzleti utazáshoz kapcsolódó étkezés a kifizető nevére szóló számla alapján egyes meghatározott juttatásnak minősül. A juttatás elszámolásának csak a munkáltató belső szabályzata, vagy annak hiányában a társaság által megállapított összeg szab gátat. Nem függ az adókötelezettség attól, hogy a boltban vásárolt szendvicsről vagy a szálloda éttermében elfogyasztott exkluzív étkezésről hozza a dolgozó a számlát.

‒ Múzeumi belépők: az szja-törvény a kulturális szolgáltatás igénybevételének adómentességéről rendelkezik . Ide tartozik a muzeális intézmény és művészeti létesítmény (kiállítóhely) kiállítására, színház-, tánc-, cirkusz- vagy zeneművészeti előadásra, közművelődési tevékenységet folytató szervezet által nyújtott kulturális szolgáltatás igénybevételére szóló belépőjegy ellenértéke. A törvény nem mondja ki, hogy csak a magyar intézményekre, létesítményekre vonatkozik a mentesség. Véleményem szerint nem is mondhatja ki, hiszen ez sértené az unión belül a diszkrimináció tilalmát, ezért a múzeumi belépő számlája adómentesen elszámolható, legfeljebb a minimálbér összegéig évente. Figyelni kell arra, hogy ha a dolgozó a cafeteria terhére kihasználta ezt a lehetőséget, akkor a kifizetőnek egyes meghatározott juttatásként kell kezelnie a múzeumi belépőjegyet is, mint üzleti utazáshoz kapcsoló más szolgáltatást.

‒ A helyi közlekedési jegyek adózásának megítélése attól függ, hogy a tömegközlekedési jegyek a szállásról az iskolába és az onnan visszavezető útra szólnak, vagy azokat a szabadidős program során vásárolta a munkavállaló. Utóbbi esetben ugyanis egyes meghatározott juttatásról van szó, míg az oktatáson való megjelenés érdekében vásárolt jegy, bérlet, esetleg taxiszolgáltatás mint üzleti utazás adómentesen elszámolható.

Átminősítés kockázata

Az adókötelezettséget jelentősen befolyásolja a juttatás valóságos tartalma. Ha a dokumentumokból megállapítható, hogy az utazást vagy az „extra napokat” a dolgozó jó munkájának elismeréseképpen, jutalomútként kapja, akkor a magáncélú juttatások összege munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül. Ez abból következik, hogy az szja-törvény idevonatkozó rendelkezése egyértelműen kimondja, hogy ha a dolgozó a teljesítménye ellenértékeként részesül juttatásban, akkor nem alkalmazhatók az egyes meghatározott juttatások adózási szabályai.

Ha a munkáltató ennek ellenére nem munkaviszonyból származó jövedelemként számfejti a juttatást, akkor számolnia kell azzal, hogy egy esetleges adóhatósági vizsgálat során az adó megfizetése ellenére az adóhatóság a le nem vont egyéni járulékokra adóhiányt, adóbírságot és mulasztási bírságot állapíthat meg.

A kiadások adókötelezettségének megítélésénél az előbbiekben ismertetett szempontokat kell mérlegelnie annak a társaságnak is, amely például az ügyvezető olaszországi üzleti tárgyalását szeretné üzleti utazásnak minősíteni, annak ellenére, hogy a tárgyalás egy-két napot vesz igénybe, és a dolgozót elkíséri a család is az egyhetes utazásra.

Továbbá nyáron az is előfordulhat, hogy a munkáltató a pénzügyi év zárásához kapcsolódóan kiutaztatja a dolgozókat például Mexikóba gyárlátogatásra, majd azt követően a munkavállalók egy mexikói körutazáson vesznek részt. Ilyen esetekben az utazás és a szállásra fordított kiadás is adóköteles jövedelemnek minősül. Egy munkavállaló személyes vagy családi szükségletet kielégítő juttatásánál munkaviszonyból származó jövedelemről beszélünk, míg több dolgozó részére szervezett szórakoztató rendezvény esetén szóba jöhet az egyes meghatározott juttatásnak minősítés is, feltéve, hogy a kiruccanás nem minősül jutalomnak.