Személyi jellegű kifizetés a kivaalapban idén és 2019-ben

A kivaalany adóalapjának személyi jellegű kifizetéssel azonos része a 2019-től hatályba lépő adótörvény-módosítások következtében több ponton változik. Cikkünkben a 2018. évi előírásokkal összehasonlítva mutatjuk be a szabályozást.

A kivaalanyok adóalapja két tételből áll:

♦ a növelő és csökkentő tételek egyenlegéből, amely lehet pozitív vagy negatív,
♦ a személyi jellegű kifizetésekből, amely a növelő és csökkentő tételek nulla vagy negatív egyenlege esetén minimum adóalapként működik.

Előírás 2018-ra

Személyi jellegű kifizetéseknek a 2018. adóévben a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (Katv.) szerint a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) szerint az adóévben járulékalapot képező jövedelem tekintendő.

Járulékalapot képező jövedelem:

1. a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény szerint összevont adóalapba tartozó önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem, a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj, a tanulószerződés alapján ténylegesen kifizetett díj, a felszolgálási díj, a vendéglátó üzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló, az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony alapján fizetett ösztöndíj,

2. az 1. alpont szerinti jövedelem hiányában a munkaszerződésben meghatározott alapbér; ha a munkát munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony vagy külföldi jog hatálya alá tartozó munkaszerződés alapján végzik, a szerződésben meghatározott díj havi összege.

A tag esetében járulékalapot képező jövedelemnek a minimálbér 112,5 százalékát kell figyelembe venni, ha a tagra jutó személyi jellegű ráfordítás ennél alacsonyabb. Az egyéni és társas vállalkozások esetében minimálbér a Tbj. 4. § s) pont 2. alpontja szerinti minimálbér, azaz a tárgyhónap első napján, a teljes munkaidőre érvényes garantált bérminimum havi összege, ha az egyéni vállalkozó személyesen végzett főtevékenysége vagy a társas vállalkozó főtevékenysége legalább középfokú iskolai végzettséget vagy középfokú szakképzettséget igényel; ez utóbbi hiányában a tárgyhónap első napján érvényes, a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított alapbér kötelező legkisebb havi összege.

Nem minősül azonban személyi jellegű kifizetésnek

♦ a Tbj. szerint a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vagy társas vállalkozó járulékalapja, valamint
♦ a kedvezményezett foglalkoztatott után érvényesíthető kedvezmény éves összege.

Kiegészítő tevékenységet folytatónak az az egyéni, illetve társas vállalkozó tekintendő, aki vállalkozói tevékenységet saját jogú nyugdíjasként folytat, továbbá az az özvegyi nyugdíjban részesülő személy, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.

Egyéni vállalkozó:

1. az egyéni vállalkozó az egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő természetes személy,

2. a szolgáltató állatorvosi tevékenység gyakorlására jogosító igazolvánnyal rendelkező magánszemély, a gyógyszerészi magántevékenység, falugondnoki tevékenység, tanyagondnoki tevékenység vagy szociális szolgáltató tevékenység folytatásához szükséges engedéllyel rendelkező magánszemély,

3. az ügyvéd, európai közösségi jogász,

4. az egyéni szabadalmi ügyvivő,

5. a nem közjegyzői iroda tagjaként tevékenykedő közjegyző,

6. a nem végrehajtói iroda tagjaként tevékenykedő önálló bírósági végrehajtó.

Társas vállalkozó:

1. a betéti társaság bel- és kültagja, a közkereseti társaság tagja, a korlátolt felelősségű társaság, a közös vállalat, az egyesülés, valamint az európai gazdasági egyesülés tagja, ha a társaság (ideértve ezen társaságok előtársaságként történő működésének időtartamát is) tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ez nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében történik,

2. a szabadalmi ügyvivői társaság, a szabadalmi ügyvivői iroda tagja, ha a társaság tevékenységében személyesen közreműködik,

3. az ügyvédi iroda, a közjegyzői iroda, a végrehajtói iroda, a gépjárművezető-képző munkaközösség, az oktatói munkaközösség tagja,

4. az egyéni cég tagja,

5. a betéti társaság, a közkereseti társaság és a korlátolt felelősségű társaság olyan természetes személy tagja, aki a társaság ügyvezetését nem munkaviszony alapján látja el, kivéve, ha társas vállalkozónak minősül az 1. pont szerint.

Kedvezményezett foglalkoztatott

a) az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény (Eat.) szerint a legfeljebb 180 nap – biztosítási kötelezettséggel járó – munkaviszonnyal rendelkező, 25 év alatti, pályakezdő munkavállaló (Eat. 462/B § (2) bekezdés), a tartósan álláskereső munkaviszonyban foglalkoztatott (Eat. 462/C §), és a gyedben, gyesben vagy gyermeknevelési támogatásban részesülő munkavállaló (Eat. 462/D §) és
b) a szakképzettséget nem igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállaló (Eat. 461. §) és az a) pontban foglaltaknak meg nem felelő 25 év alatti, illetve az 55 év feletti munkavállaló (Eat. 462/B § (3) bekezdés).

A személyi jellegű kifizetést csökkentő összeg a bruttó munkabér havi összege, de havonta legfeljebb

a) az a) pont szerinti kedvezményezett foglalkoztatottak esetében személyenként 100 ezer forint a foglalkoztatás első 2 évében, továbbá – a 25. év alatti pályakezdők kivételével – személyenként 50 ezer forint a foglalkoztatás 3. évében;

b) a b) pont szerinti kedvezményezett foglalkoztatottak esetében személyenként 50 ezer forint,
amely összegek részmunkaidős foglalkoztatás esetén a részmunkaidővel arányosan érvényesíthetők.

A nem tagként foglalkoztatott nyugdíjas személyek részére elszámolt személyi jellegű kifizetés figyelmen kívül hagyására nincs lehetőség. A csökkentésük akkor lehetséges, ha megfelelnek valamelyik kedvezményezett foglalkoztatottnak.

Előírás 2019-től

A 2019. évtől kezdve a járulékalapon kívül (ideértve tagok esetében a járulékalap 112,5 százalékát is) kivaalapot képező személyi jellegű kifizetésnek minősül

♦ az szja-törvény szerinti béren kívüli juttatás (szja-törvény 71. §)
♦ az szja-törvény szerinti béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatás (szja-törvény 70. §).

Változatlanul nem tekintendő kivaalapnak

♦ a Tbj. szerinti kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vagy társas vállalkozó járulékalapja, valamint
♦ a kedvezményezett foglalkoztatott után érvényesíthető kedvezmény éves összege.

Változik azonban, hogy mely kedvezmények és milyen összegben, időtartamban vehetők figyelembe. Ezek

♦ a szakképzettséget nem igénylő és egyes mezőgazdasági munkakörben foglalkoztatott munkavállalók, akiknek a foglalkoztatása alapján az adóalap, de legfeljebb 2 évig a minimálbér, a 3. évben a minimálbér 50 százaléka vehető figyelembe csökkentésként,
♦ a munkaerőpiacra belépő munkavállaló (olyan személy, akinek a foglalkoztatást megelőző 275 napon belül legfeljebb 92 napig volt a Tbj. szerint biztosítási kötelezettséggel járó munkaviszonya); a kedvezmény ezen munkavállaló esetében a szociális hozzájárulási adóalap, de legfeljebb 3 évig a minimálbér, a 4. -ben a minimálbér 50 százaléka,
♦ a három vagy több gyermeket nevelő, családi pótlékban részesülő, munkaerőpiacra belépő nők foglalkoztatása alapján – a foglalkoztatás 1-5. évében – az adóalap, de legfeljebb a minimálbér 2-szerese vonható le,
♦ a megváltozott munkaképességű (60 százalék vagy annál kisebeb mértékben rokkant, vagy korábban rokkantnyugdíjra vagy baleseti ellátásra jogosult, vagy rokkantsági, rehabilitációs ellátásban részesülő) után, a szociális hozzájárulási adóalap, de legfeljebb a minimálbér 2-szerese összegében érvényesíthető kedvezmény,
♦ a doktori (PhD) vagy ennél magasabb tudományos fokozattal, vagy tudományos címmel rendelkező kutató, fejlesztő után a bruttó munkabér, legfeljebb 500 ezer forint, vagy a doktori képzésben részt vevő hallgató vagy doktorjelölt munkavállaló után, a bruttó munkabér, legfeljebb 100 ezer forint kedvezmény érvényesíthető,
♦ a kutatás-fejlesztési (K+F) tevékenység alapján érvényesített kedvezmény esetén a K+F tevékenység közvetlen költségeként elszámolt bérköltség 50 százaléka.

A nyugdíjas személy munkaviszonyban történő foglalkoztatása alapján 2019-től nem minősül biztosítottnak, nem kell a Tbj. szerinti járulékokat fizetnie. 2019-től nem terheli a foglalkoztatót szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettség sem. Ebből következően esetében – szerintem – nem értelmezhető a járulékalap, így a részére fizetett személyi jövedelemadó köteles jövedelem nem része a kiva szerinti személyi jellegű kifizetésnek.

Forrás: adozona.hu