Ellátás a táppénzre való jogosultság lejárta után

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. (Eb.) törvény 46. szakaszának (1) bekezdése szerint táppénz a keresőképtelenség tartamára (maximum 1 évig) jár, legfeljebb azonban a folyamatos biztosítási időszaknak megfelelő időtartamra. Alapesetben tehát akár egy évig is táppénzen lehet lenni (amely időtartam csökken a megelőző év táppénzes napjainak a számával), ugyanakkor számos olyan élethelyzet adódhat, amikor a jogosultság ennél lényegesen rövidebb.

Például, ha a munkavállaló munkaviszonyát április 1-jén létesítette (és a korábbi jogviszonya február 20-án szűnt meg), akkor április 11-én kezdődő keresőképtelensége esetén csak 10 napig lesz jogosult táppénzre, amit a 15 napos betegszabadsága lejártát követően folyósítanak számára.

Felvetődhet a kérdés, hogy a betegszabadságot miért nem veszik figyelembe folyamatos biztosítási időként? Nos, ez az időtartam természetesen biztosításban töltött idő, viszont az említett jogszabályhely egészen pontosan úgy fogalmaz, hogy táppénz legfeljebb a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző folyamatos biztosítási időnek megfelelő időtartamra jár. Tehát, ha a betegszabadság napjait is el szeretné ismertetni a munkavállaló, akkor nincs más lehetősége, mint annak lejártát követő napon „meggyógyulni”, és az azt követő naptól megállapított keresőképtelenség esetén már a betegszabadság ideje is figyelembe vehető.

(Zárójelben jegyezzük meg, hogy biztosításának tartamára tekintet nélkül jár a táppénz annak, aki tizennyolc éves kora előtt válik keresőképtelenné, vagy az iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül biztosítottá válik, és keresőképtelenségéig megszakítás nélkül biztosított.)

Legyen szó azonban hosszabb vagy rövidebb időről, bárkivel előfordulhat, hogy kimeríti a táppénzre jogosultság időtartamát, ugyanakkor továbbra is keresőképtelen.

Munkaadói oldalról ebben az esetben – annak tudomásul vétele mellett, hogy a továbbiakban nincs táppénzhozzájárulás-fizetési kötelezettség – két teendő van. Egyrészt a dogozót az Mt. 55. paragrafusának (1) bekezdése alapján továbbra is mentesíteni kell a munkavégzési kötelezettség alól. Másrészt a T1041-es nyomtatványon be kell jelentenie a munkavállaló biztosításának szünetelését. Az 1997. évi LXXX. (Tbj.) törvény 8. paragrafusának c) pontja értelmében ugyanis szünetel a biztosítás a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés tartama alatt, ha erre az időszakra nem kerül sor munkabér, átlagkereset (távolléti díj) vagy táppénzfizetésre.

A biztosítási szünetelés ideje alatt viszont nincs egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság sem. Mégpedig az első naptól, hiszen ebben az esetben nem alkalmazható a 45 napos szabály az Eb.-törvény 29. paragrafusának (10) bekezdése értelmében. Ebből az is következik, hogy a táppénzjogosultság megszűnését követő első naptól a keresőképtelen személy havi 7320 (napi 244) forint egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére kötelezett a Tbj. 29. paragrafusának (2) bekezdése értelmében.

Ennek érdekében a munkavállalónak be kell jelentkeznie az adóhatósághoz a T1011-es nyomtatványon. A járulékfizetést a foglalkoztató átvállalhatja helyette. Ez a gyakorlatban úgy valósítható meg, hogy az említett T1011-es nyomtatvány A oldalának 2. rovatában ki kell tölteni a fizetést vállaló adatait (név adószám/adóazonosító), illetve a fizetés időszakát. Fontos feltétel az átvállaló aláírása.

A járulékfizetés átvállalása a NAV jóváhagyásával érvényes, mely papír alapon érkező adatlap esetén az adatlap másodpéldányának visszaküldésével egyidejűleg, míg elektronikus úton benyújtott adatlapnál a betöltést visszaigazoló nyugtával történik.

Tudni kell ugyanakkor, hogy a kötelezett személye ez esetben sem változik, tehát ha a vállalást tevő elmulasztja a fizetést, a hátralék a magánszemélyt terheli.

Nem áll fenn ez a járulékfizetési kötelezettség, ha az érintettnek a munkaviszonya mellett más biztosítási jogviszonya is van, melyben nem szünetel a biztosítása: például egyéni vagy társas vállalkozó, kisadózó vagy esetleg mezőgazdasági őstermelő. E jogviszonyokban fennálló járulékfizetési kötelezettségénél viszont természetesen figyelembe kell venni, hogy ebben az esetben, a munkaviszonyában már nincs heti 36 órát elérő foglalkoztatása.

Ez azt jelenti, hogy kisadózóként főállásúnak minősül, egyéni vagy társas vállalkozóként minimum havi adó- és járulékfizetési kötelezettség terheli, míg őstermelőként biztosítottá válik.

adozona.hu