Aktualitások

Aggályos lehet a 24 hónapos munkaidőkeret alkalmazása

A veszélyhelyzet elrendelésével egyidejűleg számos, a foglalkoztatás általános szabályait érintő változást vezetett be a kormányzat a munkaerőpiacot érintően, egyebek mellett 24 hónapra növelte a munkáltató által akár egyoldalúan is alkalmazható munkaidőkeret időtartamát.

Szükség volt a munkaerőpiaci szabályozás változására

A hazai munkaerőpiac kétharmadát a mikro-, kis- és középvállalkozások teszik ki. A veszélyhelyzetet követő kijárási, illetve a vállalkozásokat érintő működési korlátozások következtében a vállalkozások forgalma drasztikusan visszaesett (sok esetben megszűnt), a munkanélküliségi adatok pedig megugrottak. Annak ellenére, hogy a munkahelyre történő odautazás, illetve a munkavégzés helyén tartózkodás a tilalmak kivételi körébe tartoztak, a fertőzés terjedésének megakadályozása érdekében a munkahelyek többségében az otthoni munkavégzés vált a fő munkavégzési formává. Azon munkahelyeken, illetve munkakörökben pedig, ahol az otthoni munkavégzés nem volt megoldható, vagy amely esetekben a vállalkozás további működtetése nem volt lehetséges, a munkáltató és a munkavállaló sok esetben fizetés nélküli szabadságban állapodtak meg. Ennek hátterében az is meghúzódott, hogy számos, krónikus megbetegedéssel rendelkező, illetve 65 év feletti foglalkoztatott jelezte, hogy személyes érintettsége okán nem szívesen jelenik meg a munkavégzés helyén. Ebben a helyzetben egyértelművé vált, hogy szükséges a munkaerőpiac szabályaihoz hozzányúlni.

A munkajogi szabályoktól való eltérési lehetőségek megteremtése

A 47/2020. kormányrendelet 6. paragrafusa alapvető változásokat hozott a munkajogi szabályozásban. A kormányrendelet deklarálta, hogy a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) rendelkezéseit a veszélyhelyzet megszűnését követő harminc napig azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munkáltató a közölt munkaidőbeosztást az Mt. 97. paragrafusának (5) bekezdése szerinti közlési szabályoktól eltérően is módosíthatja, a munkáltató a munkavállaló számára az otthoni munkavégzést és a távmunkavégzést egyoldalúan is elrendelheti, valamint a munkáltató a munkavállaló egészségi állapotának ellenőrzése érdekében a szükséges és indokolt intézkedéseket megteheti. A jogszabály azt is kimondta, hogy az ettől eltérő kollektív szerződéses rendelkezéseket a kormányrendelet hatályának tartama alatt nem lehet alkalmazni. Ezen rendelkezések érdemben nem képezték vita tárgyát.

A kormányrendelet azonban ennél tovább is ment, és kimondta, hogy a munkavállaló és a munkáltató az Mt. rendelkezéseitől külön megállapodásban eltérhetnek. Feszült figyelem övezte, hogy a kormányzat milyen értelmező rendelkezésekkel kívánja megjelölni ennek a példátlan mértékű felhatalmazásnak a kereteit. Az április 10-én kihirdetett 104/2020. kormányrendelet garanciális szabályként lefektette, hogy az Mt. 99. paragrafusában (napi munkaidő, beosztás szerinti napi munkaidő), valamint az Mt. 104-106. paragrafusaiban foglaltaktól (napi és heti pihenőidő) nem lehet eltérni. Lehetővé tette ugyanakkor azt, hogy a munkáltató egyoldalúan az addigi 4 hónap vagy 16 hét – illetve meghatározott munkarendben 6 hónap vagy 26 hét – helyett 24 havi munkaidőkeretet alkalmazzon, vagy választása szerint a fennálló, rövidebb időtartamú munkaidőkeretet egyoldalúan meghosszabbítsa.

Kérdések a foglalkoztatási szabályok változásával összefüggésben

A foglalkoztatási szabályok két lépcsőben történő módosítása számos gyakorlati problémát is felvet, amelyek ismerete azért fontos, mert a veszélyhelyzet elmúltát követően nem kizárt, hogy munkavállalói csoportok fogják a munkáltatók lépéseit munkaügyi jogvita keretében kifogásolni. Érdemes tehát óvatosan hozzányúlni a felhatalmazó rendelkezésekhez.

1. Bizonyos területeken nem korlátozott a közös megegyezéssel történő eltérés

A kormányrendelet meghatározza, hogy a munka törvénykönyve mely szabályaitól lehet eltérni a munkáltató egyoldalú döntésével, illetve a munkavállaló és a munkáltató közös megállapodásával. Utóbbi körbe sorolja a napi és a beosztás szerinti napi munkaidő szabályait, valamint a napi és heti pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseket. Nem korlátozza azonban például a rendkívüli munkavégzés, illetve a szabadság szabályaitól közös megegyezéssel történő eltérést.

Kérdéses azonban, hogy a felek a munka törvénykönyvében rögzített szabályoktól közös megegyezéssel el lehet-e térni. A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK irányelv ugyanis a munka- és pihenőidő vonatkozásában szigorú rendelkezéseket fektet le. Az eltérési lehetőségeket pedig az irányelv általában kollektív szerződés felhatalmazásához köti. A fizetett szabadság vonatkozásában további rendelkezéseket tartalmaz a 132. számú ILO-egyezmény, melyet Magyarország 1998-ban ratifikált. Az egyezmény nem engedélyezi a munkáltató egyoldalú, egyeztetéseket mellőző szabadságkiadási gyakorlatát, azonban a szociális partnerekkel való megállapodásban eltérő szabályokban lehet megállapodni. A 104/2020. kormányrendelet ugyanakkor úgy rendelkezik, hogy a szakszervezetek és a munkáltató között létrejött kollektív szerződések eltérő rendelkezéseit sem lehet alkalmazni.

2. 24 havi munkaidőkeret egyoldalú, akár kollektív szerződésbe ütköző alkalmazása

A 104/2020. kormányrendelet lehetővé teszi a munkáltató egyoldalú döntésével 24 havi munkaidőkeret alkalmazását, vagy a meglévő munkaidőkeret 24 hónapra történő módosítását. Önmagában a munkaidőkeret szabályainak változtatása érthető, hiszen nem várható el a munkáltatótól sem, hogy a veszélyhelyzet időtartama alatt a munkavállalót adott esetben munkavégzés hiányában munkabérben részesítse úgy, hogy az adott, le nem dolgozott munkaidőt a közeljövőben nem tudja „lecsúsztatni”.

A 24 hónapos időtartam azonban kérdéseket vet fel. Először is a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK irányelv meghatározza az úgynevezett referenciaidőszak maximális hosszát. Az irányelv szerint az eltérési lehetőség nem vezethet hat hónapnál hosszabb referencia-időszak kialakulásához. A 19. cikk szerint a tagállamoknak azonban lehetőségük van arra, hogy a munkavállalók biztonság- és egészségvédelmével kapcsolatos általános elvek betartása mellett objektív vagy műszaki, illetve a munka megszervezésével kapcsolatos okok miatt lehetővé tegyék, hogy kollektív szerződések vagy a szociális partnerek által kötött megállapodások a referencia-időszakot legfeljebb 12 hónapban rögzítsék. Eltérésre tehát a szociális partnerekkel kötött megállapodás alapján, legfeljebb 12 hónapban maximálva van lehetőség.

Jelen módosítás azonban kimondja, hogy a munkáltató egyoldalúan jogosult a munkaidőkeret hosszát 24 hónapban meghatározni; az ezzel ütköző kollektív szerződéses rendelkezéseket nem lehet alkalmazni. Ezzel összefüggésben leszögezendő, hogy veszélyhelyzet esetén a tagállamokat bizonyos mozgástér illetheti meg. Az Európai Bizottság azonban a COVID19 pandémia kezelésével összefüggésben kiadott iránymutatásában is hangsúlyozza, hogy a megoldásokat a fennálló európai uniós jogrend kereteivel összhangban szükséges alkalmazni:

https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/IP_20_459

Habár teljes mértékben érthető, hogy a foglalkoztatás helyzetét a kormányzat drasztikus intézkedésekkel igyekszik javítani, ám kevéssé érthető, hogy ezzel összefüggésben a garanciák beemelését (szociális partnerekkel egyeztetés, az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzés feltételeinek védelme stb.) meg sem kísérli.

3. A 24 havi munkaidőkeret jelentős késedelemmel történő elszámolása

A munkaidőkeret sajátossága, hogy az úgynevezett munkaidőkereten felüli munkavégzés csupán a munkaidőkeret lejártát követően állapítható meg. Az elszámolás során a munkáltató a – jelen esetben 24 hónapra – beosztott munkaidőt összeadja, illetve amennyiben több munkaidőt osztott be, mint amennyire lehetőség nyílt volna, a többletet a rendkívüli munkavégzés szabályai szerint kifizeti vagy szabadidővel megváltja. Az Mt. 143. paragrafusának (6) bekezdése ugyanakkor úgy rendelkezik, hogy a szabadidő kiadása a következő munkaidőkeret végéig vagy a tárgyévet követő év december 31. napjáig is halasztható. Ilyen hosszú időtartam esetén az elszámolási kötelezettség jelentős kitolódása aggályokat vet fel.

Forrás: adozona.hu