Aktualitások

A felmondási idő számítása

Bármely fél szünteti meg a munkaviszonyt felmondással, a felmondási idő számításának nagy jelentősége van. A munkavállalónak munkát kell keresnie, ha már talált, akkor kezdenie kell az új munkahelyen, át kell adnia munkakörét, a munkáltatónak pedig be kell töltenie az esetlegesen megüresedett pozíciót, ki kell állítania az igazolásokat, el kell számolnia a munkavállalóval.

Mikor kezdődik a felmondási idő?

A felmondási idő a felmondás közlését követő napon kezdődik. A munkavállaló felmondása esetén a felmondási idő mértéke – függetlenül a munkaviszonyban töltött idő hosszától – 30 nap. Kivétel ez alól, ha a munkaszerződés vagy kollektív szerződés azt ennél hosszabb tartamban állapítja meg.

Amennyiben a munkáltató él felmondással, a 30 nap a munkaviszonyban töltött idő arányában meghosszabbodik.

A felmondási időt napokban kell megállapítani, abba a hétvégék, munkaszüneti napok is beleszámítanak.

Rendkívül fontos a közlés napjának pontos dokumentálása, hiszen annak hiányában – ha azt a másik fél vitatja – csak bizonyítási nehézségek árán kezd el telni a felmondási idő.

A munka törvénykönyve (Mt.) három esetet ismer, amikor bár közölték a felmondást a munkavállalóval, a felmondási idő mégsem kezd el telni. Ezek:

– a betegség miatti keresőképtelenség,

– a beteg gyermek ápolása címén fennálló keresőképtelenség,

– a hozzátartozó otthoni gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság idején.

Ezekben az esetekben a felmondási idő csak a fenti időszakok elteltével kezdődhet el, betegség esetén legkésőbb a betegszabadság lejártát követő egy évet követő napon. Ezek tehát nem akadályozzák a felmondás közlését, azonban azzal járnak, hogy a felmondási idő csak a törvényben rögzített okok megszűnte után kezdődhet el.

Az így közölt felmondás esetén a munkáltató számára nem ismert, hogy mikor ér véget a tilalmi időszak (például mikor lesz újra keresőképes a munkavállaló), ezért a felmondásban naptárilag alkalmas módon nem tudja megjelölni sem a felmondási idő kezdetét, sem annak végét, csak annyit tud közölni, hogy a felmondás idő a tilalom eltelte után kezdődik.

Nem egyedi eset, hogy a munkavállaló a munkáltatói felmondás közlését követően, másnaptól „beteg lesz”. Ebben az esetben azonban nem érvényesül a fenti kivétel, ilyenkor a keresőképtelenségnek már nincs halasztó hatálya.

Ha a munkavállaló él felmondással és keresőképtelen lesz, akkor annak tartama beleszámít a felmondási időbe, azzal a felmondási idő nem hosszabbodik meg.

A felmondási idő végének kiszámítása

A felmondási időt a felek napokban vagy hónapokban határozzák meg. Mivel nem határidő, hanem időtartam, számítása során a naptár az irányadó. Azaz, ha a felmondási idő szombaton járna le, abban az esetben az nem hosszabbodik meg a következő munkanapig.

Hónapokban megállapított határidő lejártának napja az a nap, amely számánál fogva a kezdő napnak megfelel, ha ez a nap a lejárat hónapjában hiányzik, a hónap utolsó napja. Amennyiben például a két hónapos felmondási idő január 1-jén kezdődik, akkor az február 28-án és nem március 1-jén telik le.

Kiadható-e szabadság a felmondási idő tartamára?

A munkáltató köteles legalább a felmondási idő felére mentesíteni a munkavállalót a munkavégzési kötelezettség alól. A munkavégzés alóli felmentés tartamára a munkavállalót távolléti díj illeti meg, kivéve, ha munkabérre egyébként nem lenne jogosult (például keresőképtelen beteg).

Szabadságot kiadni arra az időtartamra lehet, amely alatt a munkavállalót munkavégzési kötelezettség terheli. Ebből következően a felmondási idő azon részére, amikor a munkavállaló köteles munkát végezni (a munkavállaló felmondása esetén a teljes felmondási időnek, a munkáltató felmondása esetén legalább a felmondási idő felének a terhére) jogszerűen kiadható szabadság természetben.

Arra az időszakra, amikor a munkavállaló mentesül a munkavégzési kötelezettség alól, szabadság nem adható ki. Ebből következően szabadságot a munkavégzés alóli kötelező mentesítés, azaz a felmentési időszak időtartamára nem lehet kiadni.

Például, ha a munkáltató felmondással megszüntette a 18 éve ott dolgozó munkavállaló munkaviszonyát és a munkavállalót időarányosan még 13 munkanap szabadság illeti meg, a 70 napos felmondási időből 35 naptári nap munkavégzési kötelezettség terhelné, melynek teljes időszakára kiadható szabadság. A másik 35 naptári napra (felmentési idő) azonban nem, így, ha lenne még esetlegesen fennmaradó, ki nem adott szabadság, azt a munkaviszony megszűnésekor a munkáltató pénzben kenne köteles megváltani.

Annak sincs akadálya, hogy a munkáltató a felmondási időnek nemcsak a munkavégzési kötelezettsége alóli mentesítés időtartamára, hanem a munkavégzési kötelezettséggel járó időtartamára is mentesítse a munkavállalót a munkavégzés alól.

Azonnali hatályú felmondás a felmondási idő alatt

Érdekesség: ha a felmondási idő alatt bármely fél olyan magatartást tanúsít, mely lényeges kötelezettségszegésnek minősül vagy a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi (például céges adatokat tulajdonít el, nem jelenik meg munkavégzés céljából, ittasan áll munkába), a munkaviszony a felmondási idő alatt is megszüntethető azonnali hatályú felmondással. Ekkor a korábban már közölt felmondáshoz nem fűződik jogkövetkezmény, a munkaviszonyt az azonnali hatályú felmondás szünteti meg.

Munkakör átadása

A munkakör átadása a megkezdett feladatok, iratok, ügyek másik munkavállaló részére történő átadását, az elszámolás pedig a munkáltatótól átvett eszközök visszaszolgáltatását, esetlegesen a pénzeszközökkel való elszámolást jelenti. A munkavállaló köteles tehát a munkáltató tulajdonában álló, nála lévő eszközöket visszaszolgáltatni. Megfelelő tájékoztatást kell adnia a folyamatban lévő ügyekről, teljesítési határidőkről, minden lényeges tényről és körülményről, mely az általa ellátott munkakörrel összefügg. Ez nem jelenti azonban azt, hogy a dolgozó az átadott ügyek vitelére is köteles lenne betanítani utódját. Természetesen, ha a munkáltató kifejezetten ilyen tartalmú utasítást ad, annak eleget kell tennie. Ha ezt a munkavállaló elmulasztja, eljárása nem minősül jogellenes munkaviszony-megszüntetésnek, azonban felelősségre vonható és megfelelően szankcionálható.

A munkakörátadás és az elszámolás feltételeit a munkáltató köteles biztosítani. Ennek hiányában, így például ha a munkáltató nem jelöli ki az átvevő munkavállalót, nem hivatkozhat alappal a jogellenes munkaviszony-megszüntetésre az átadás, elszámolás hiányában. Ennek tényéről mindkét fél védelme érdekében érdemes jegyzőkönyvet felvenni. A szigorú szabályozás indoka, hogy a munkakör megfelelő időben és módon történő átadása a munkáltató zavartalan működését biztosítja.

Azért fontos, hogy a munkavállaló eleget tegyen munkakörátadási kötelezettségének, mert ennek elmulasztása esetén a munkáltató bíróságtól kérheti a jogellenes munkaviszony-megszüntetés jogkövetkezményeinek alkalmazását, azaz a munkavállalói felmondás esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeget és az ezt meghaladó kára megtérítését is.

A munkáltató kötelezettségei: igazolások kiállítása, elszámolás

A munkáltató köteles kifizetni az adott hónap ledolgozott munkaidejére járó munkabért, az esetlegesen természetben ki nem adott szabadság pénzbeli megváltását és a felmerülő egyéb járandóságot, mint végkielégítés, felmentési időre járó távolléti díj. Terheli továbbá az iratok kiadásának kötelezettsége.

A gyakorlatban sok esetben előfordul, hogy a munkáltató nem hajlandó kiadni az igazolásokat és nem számol el a munkavállalóval, mert vitatja a megszüntetés jogszerűségét. Lényeges, hogy ennek ellenére is köteles eleget tenni fenti kötelezettségének, ez független a megszüntetés esetleges jogellenességétől. A munkáltató tehát nyugodtan fordulhat bírósághoz, de a dolgozóval köteles elszámolni. Amennyiben mégsem állítja ki és adja át az igazolásokat, a munkavállaló a munkaügyi hatóság vagy munkaügyi bíróság előtt élhet jogorvoslattal.

Forrás: adozona.hu