Aktualitások

Ne kérjen cégnévre számlát el nem számolható kiadásokról, adóellenőrzést kockáztat!

• Hunyadné Szűts Veronika igazságügyi adó- és járulékszakértő

2021.09.22., 06:33 Frissítve: 2021.09.22., 01:08 4

Miután az adóhatóság a számlaadat-szolgáltatás alapján fogja elkészíteni az e-Áfa tervezetet, sokakat izgat a kérdés: mit lehet tenni azokkal a számlákkal, amelyeket cég nevére állítottak ki, azonban a kiadás nem a vállalkozás érdekében merült fel. S mi van, ha netán nem is értesül ezekről a vállalkozás? A kérdés tisztázásáért az adóhatósághoz fordultunk.
Nagy port kavartunk nemrégiben egy olvasói kérdésre adott válaszunkkal, amely arra irányult, hogy mi a teendő azokkal a számlákkal, amelyeken céges és magánhasználatra vásárolt termék is van.

Fontos intelem: ne kérjen cégnévre számlát magánhasználatra vásárolt dolgokról!

Az adóhatóság kérdéseinkre adott válaszában először felhívta a figyelmet a releváns számviteli fogalmakra, szabályokra.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) 165. paragrafusának (1) bekezdése szerint minden olyan gazdasági eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani. E jogszabályhely azt is előírja, hogy a gazdasági műveletek, események folyamatát tükröző összes szabályszerűen kiállított bizonylat adatait rögzíteni kell a könyvviteli nyilvántartásokban. A Sztv. 15. paragrafusának (2) bekezdésében rögzített számviteli alapelv (a teljesség elve) szerint ugyanis a gazdálkodónak könyvelnie kell mindazon gazdasági eseményeket, amelyeknek az eszközökre és a forrásokra, illetve a tárgyévi eredményre gyakorolt hatását a beszámolóban ki kell mutatni.

Lényeges kiemelni, hogy az Sztv. 165. paragrafusának (2) bekezdése alapján a számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő, és a más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, és amelyet – hiba esetén – előírásszerűen javítottak.
Továbbá a Sztv. 166. paragrafusának (1)–(2) bekezdései értelmében számviteli bizonylat minden olyan, a gazdálkodó által kiállított, készített, illetve a gazdálkodóval üzleti vagy egyéb kapcsolatban álló természetes személy vagy más gazdálkodó által kiállított, készített okmány (számla, szerződés, megállapodás, kimutatás, hitelintézeti bizonylat, bankkivonat, jogszabályi rendelkezés, egyéb ilyennek minősíthető irat) – függetlenül annak nyomdai vagy egyéb előállítási módjától –, amely a gazdasági esemény számviteli elszámolását (nyilvántartását) támasztja alá. A számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie.
S most nézzük a példákat!

Az első eset, amikor a számla a vállalkozás nevére szól, a társaság ki is fizette, de a kiadás nem a tevékenység érdekében merült fel. A hibát még a számla könyvelése előtt észleljük.

Idézet a NAV válaszából:

"Ha már a kiadás felmerülésének pillanatában megállapítható, hogy a vállalkozás pénzeszközeinek felhasználásával történt olyan számla kiegyenlítése, amely a magánszemély személyes szükségleteinek kielégítésére irányul, akkor ezen esemény nem a vállalkozás eszközeinek, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét változtatja meg, és mivel nem szabályszerűen kiállított a bizonylat (tartalmilag nem hiteles, nem a számlán feltüntetett szereplő felek között valósult meg az ügylet), nem lehet a könyvekben kimutatni, függetlenül attól, hogy az onlineszámla-rendszerben megjelenik-e az adott számla vagy sem. Az a körülmény ugyanis, hogy az adott számláról adatszolgáltatás történik, nem változtat azon a tényen, hogy a kiállított bizonylat tartalmilag nem hiteles, azaz a vevőként történő feltüntetés automatikusan nem teszi lehetővé/kötelezővé a számla könyvekben történő elszámolását. Egy bizonylat számviteli elszámolására csak akkor van lehetőség, ha az adott kiadás a vállalkozás gazdasági tevékenységének érdekében merül fel, vagyis az eszközök vagy az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét változtatja meg".

A NAV mindezek után arra hívta fel a figyelmet válaszában, hogy a számlaadat-szolgáltatás alapján készül majd el az e-Áfa tervezet, amely tartalmazni fogja a bejövő számlák között a nem jogszerűen kiállított (nem hiteles/"fiktív") tételeket is, és ha a végleges bevallásban teljesen eltérő adatok szerepelnek majd, az "kockázati tényező" lehet az ellenőrzésre történő kiválasztás során.
"Amennyiben tehát feltárásra kerül ezen számlák köre, mindenképpen javasolt a partner értesítése, és az érintett számlák korrekciója a jogkövető magatartás biztosítása érdekében" – írja az adóhatóság.

A fenti válaszból hiányzik, hogy az adott számla ellenértékeként kifizetett összeget értelemszerűen meg kell téríttetni a kiadás okozójával. Fontos üzenete a NAV válaszának, miszerint az online adatszolgáltatásban megjelenő, és a bevallásokban szereplő adatok közötti eltéréseket figyelni fogja az adóhatóság, és kockázatot jelent az ellenőrzések során.

Ha az adott számlát nem szerepelteti a vállalkozás a könyvelésében, s a partner a korrekciót – sztornózás – valamikor el is végzi, a kettő időben eltérhet.
A második eset azonos az előzővel, annyi eltéréssel, hogy a számlát már "véletlenül" lekönyvelte a vállalkozás, amikor felfedezte a hibát.
Idézet a NAV válaszából:

"Ha "véletlenül" kerül elszámolásra költségként/ráfordításként a könyvekben az adott számla, az Ön által vázolt eljárás megoldás lehet az adózás előtti eredmény helyes megállapításához, azonban ebben az esetben is szükségszerű a partner értesítése és a számlakorrekció, mely esemény megvalósulásának következtében az adózás előtti eredmény korrekciójára már nincs is szükség".

Az általunk vázolt, az adóhatóság által megerősített megoldás szerint: (i) ha a számlát a cég első felindulásában már lekönyvelte és kifizette, majd később észlelte, hogy az nem a gazdasági tevékenységét szolgálja, úgy mind a könyvekben, mind az adatszolgáltatásban az eredeti számla benne marad, azzal, hogy (ii) a kiállítót a téves vevőadatok miatt sztornírozásra kérjük, és (iii) megtéríttetjük annak bruttó ellenértékét az okozóval, levonva például a munkabéréből. Ezáltal az online adatszolgáltatás a két oldalon sem időben, sem értékben nem fog eltérni. Kérdés, hogy mennyire valósítható meg ez a gyakorlatban, a partnerek mennyire lesznek együttműködők.
Harmadik eset, amikor az adóhatóság tervezetéből értesül csak a vállalkozás arról, hogy dolgozója számlát kért a cég nevére "hátha jó lesz valamire alapon", de annak ellenértékét szerencsére nem számolta el/nem fizettette ki a céggel.

Az első esetre adott válaszát a NAV megismételte: ellenőrzési kockázatot jelent, ha az adatszolgáltatásban eltérést tapasztalható az adóhatóság tervezetében foglaltakhoz képest.

Ilyenkor legtöbbször lehetetlen, hogy a partnereket korrekcióra szólítsa fel a vállalkozás, miután nem is rendelkezik a számlával. (Gondoljunk például a dolgozók metrós vásárlásaira!) Ezért célszerű kőkeményen megtiltani azt a gyakorlatot, amikor a dolgozók csak úgy számlát kérnek a cég nevére, hátha jó lesz valamire.

Forrás: adozona.hu